Ülök, nem tudom mit csinálok, 

Rajtam van a csíkos zokni,

Arra gondolok, hogy kit utálok,

Mert nem lehet ezt megszokni.

Ülök, még mindig,merengek csendesen

A telefon megszólal,

Én pedig felállok rendesen,

Nem telefonálok már mióta.

Már állok, és a telefonban

Megszólal egy ismerős hang:

Az hív, akit utálok, s nyomban

Bocsánatot kér a hang.       

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.