Egész nap csak ültem, és untam magam. Játszadoztam a pulóverem rojtjaival, vagy csak úgy megszokásból kimentem, hogy igyak egy pohár vizet (pedig nem is voltam szomjas), végső esetben,  pedig felsóhajtottam, hogy: "jajistenemdeunatkozom!" persze, tudtam hogy nem hall senki, de attól még jól esett, mert hihetetlen félelem támadt bennem, hogy elfelejtek beszélni. Ekkor történt valami. Megláttam. Azt a valamit, pillantottam meg, amiről halvány sejtelmem sem volt, hogy mi.                                               Te talán tudod, mit láttam? Ha igen, írd meg kommentben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.